A Kidma-Mazsike szervezésű vendégek a Teleki Téri Imaházban
Vasárnap, szeptember 5.-én 2 órakor nyitóhelyszíne volt templomunk a Mazsike és a Kidma sidó ifjúsági szervezet közös szervezésében Józsefvárosi Nyitott zsinagógák délutánja elnevezésű rendezvénynek.
Az előző posztban említett nőegyleti alakulóülés ideje alatt érkezett az első túrista csoport, a Beyond Budapest hozott egy családias hangulatú 8 fős csoportot, amit Bálint Anna vezetett. Fél órával később, a meghírdetett időpont előtt 20 perccel, a nőegylet továbbra is folyamatban levő ténykedése közben már elkezdtek szállingózni a érdeklődők, akiket Deák Andrea fogadott a Mazsike részéről.
És az emberek csak jöttek, jöttek…
Mindeközben a régi falikút a bejárati ajtó mellett elkezdte önteni a fenti lakó mosogatóvizét. Vödröztünk…
És az emberek csak jöttek, jöttek…
Tóbi, rabbink kislánya bent felejtette a cipőjét az imahelyiség étkezőasztalánál, ahol a nőegyleti ülés alatt játszottak. Felnőtt kísérettel kellett átverekednie magát az asztalhoz, ahol már mindenhol ültek, és a lábak közül kellett kihalászni a cipőjét. Így járt a rabbi zakója pár perccel később, tömegen átverekedéssel lehetett csak hozzájutni, pedig az csak a fogason lógott.
Ekkor már mindenhol ültek, mindenhol álltak.
És az emberek csak jöttek, jöttek…
Gyors döntést kellett hoznunk. A érdeklődőket két részre kellett osztanunk, az udvaron ragadtakat tömegeket Szegő Dóri a Kidma részéről elvitte egy sétára, miközben Cseh Viktor szintén Kidmás nekilátott a bima mellől a templom bemutatásának.
Az előadás közben Mayer Andris készített fényképeket.
A templomban a férfi részen 40 ülőhely van, a női részen 16, van 3 székünk, és az imatermi kidus asztal köré kb 10-en tudnak leülni. Ezen kívül ahol talp alattnyi hely volt, ott emberek álltak.
Viktor elmesélte a templom történetét, említést tett haszidokról, szefárd rítusú imarendről, az imaterem 8 festőhengeréről és 8 tóratekercséről, és még sok érdekesről. Az előadás végén a vendégek kérdéseket tehettek fel. A legérdekesebb talán az volt, ami arról tudakolózott, hogyan is kerülhettek spanyol zsidók az akkori lengyelország területére, hiszen az igen messze volt. A válasszal egy az utólsó sorban ülő úr sietett Viktor segítségére, miszerint a haszidok bár askenáziak (keleti zsidók) voltak, sok szokást átvettek a valódi szefárd, azaz 1492-ben Spanyolországóbl és Portugáliából elűzött zsidóktól.
Az előadás után sokan fotókat készítettek, és még néhány személyes kérdés is elhangzott a rabbi és a kántor kilétére vonatkozóan.
Miután az első tömeg elszéledt, és elindult a séta második állomása, a Nagyfuvaros utcai zsinagóga felé, a templom ismét megtelt, és ismét kérni kellett a látogatókat, hogy ahol lehet, próbáljanak vízszerűen viselkedni, és töltsék ki a rendelkezésre álló és ülőhelyeket. Viktor ismét elmondta mondókáját, és hasonló kérdések érkeztek, mint korábban.
A bejárattal szemközti asztalon, ahol általában a friss kávé fogadja a szombat reggeli imára érkezőket most a perselyünk volt szórólapokkal és képeslapokkal, valamint Gabányi Pankával, nőegyleti elöljárónkkal, aki szorgalmasan kínálgatta a képeslapot az adományozó kedvű látogatóknak.
A nap mérlege kb. 190 látogató, egy megalapult nőegylet, és egy megszerelt lefolyó. :)
