Nyócker, azaz a Józsefváros
Alapítása után, a XVIII-XIX. században először szorgos földművesek és állattenyésztők, elsősorban német és szlovák telepesek piacai léteztek itt, s a közterületeknek is ehhez illő nevei voltak: Baromorvos utca, Lóvásár tér stb… Aztán az osztrákokkal való kiegyezésünk után (1867) fellendült a gazdaság: megjelentek a zsidók, a muzsikus cigányok és minden egy csapásra megváltozott: a hatalmas tereket, az akkoriban fényűző sugárutat (Népszínház utca) s a girbegurba, villámgyorsan felépülő és benépesülő kis utcákat (ismét beszélő nevek: Nagy Fuvaros utca, Bérkocsis utca és társaik) ellepték a keményen dolgozó és önfeledten szórakozó emberek. Üzletek, mulatók, kiskocsmák és műhelyek nyíltak, kacagás, zeneszó hallatszott szinte minden ablakból, s jól megfért egymással gazdag és szegény, polgár és munkás, roma és gádzsó, zsidó és keresztény…
Tartott ez egészen az 1930-as évek végéig. A háború és az államszocializmus évei, évtizedei alatt sok minden megváltozott: népirtások, gondatlan kezelés, elhamarkodott lakosságcserék, elképesztő nyomor és rothadó városkép lett az általános – egészen napjainkig. Most viszont valami történik: a hagyományok felélednek, kávézók nyílnak, újabb beköltözők (köztük törökök, fekete-afrikaiak, arabok) boltokat nyitnak, a belső területen bohém- és diáknegyed lett. A Körúton túl pedig új lakóövezet van kialakulóban, egy élhető, sokszínű világ. Mindezt interaktív városnéző séták teszik megismerhetővé a turisták számára, a lakók pedig igazi lokálpatrióták: alapítványokat és egyesületeket hoznak létre, közösségi házakat, fesztiválokat szerveznek. Él és virul a hitélet is, itt minden vallás és felekezet helyet kap.
Reméljük a régmúltból származó illatok és képek megmaradnak a töretlen fejlődés mellett, és a kerületben biztos, megbecsült helye lesz az olyan régi-új helyeknek is, mint a Teleki Téri Shtiebel.
