Teleki Téri Zsinagóga

Purim
Mit ünnepelünk?
Perzsiában történt, Achásvéros (I. Xerxész, i.e. 485-465) király udvarában.
A király ünnepséget rendezett birodalma előkelőségeinek. Szeretett volna dicsekedni feleségével, Vástival, de ő megtagadta a kérést. Egyes források szerint meztelenül kellett volna megjelennie a a vendégek előtt, mások szerint valamilyen kiütéses betegségben szenvedett éppen, ezért nem engedelmeskedett a parancsnak. Így vagy úgy, az eredmény az lett, hogy a feldühödött király elkergette feleségét. Ezután kihirdették Perzsiában, hogy Áchásvéros királynét keres. A király katonái magukkal hurcoltak egy zsidó lányt is, Esztert, akit a nagybátyja, Mordecháj nevelt. A palotában, akárcsak a többi szépséget, őt is hosszasan készítették fel a királlyal való találkozásra. Végül ő került sorra, és Áchásvéros mindjárt bele is szeretett, elvette feleségül és Eszterből királyné lett. Azt, hogy zsidó, nagybátyja tanácsára nem árulta el.
Egy napon, amikor Mordecháj a palota környékén járt, hogy Eszter felől tudakozódjék, véletlenül meghallotta, hogy a palota két ajtónállója merényletet tervez a király ellen. Amikor ezt jelentette, a király annyira hálás volt, hogy tettét bevezették a Krónikák könyvébe. Ez idő tájt volt egy gonosz minisztere Achásvérosnak, Hámán, aki megparancsolta az embereknek, hogy boruljanak le előtte. Ám Mordecháj erre nem volt hajlandó, hiszen ő csak Isten előtt borulhatott le.
Hámán ezért bosszút forralt ellene, és felbuzdította a királyt, hogy űzzék el a zsidókat Perzsiából. Azzal hozakodott elő, hogy a zsidók más törvények szerint élnek, és emiatt nem követik Áchásvéros parancsait. Ezen kívül arra is célzott, a zsidók vagyona a királyt illetné. A király ráállt és sorsot vetettek, hogy melyik napon történjen a zsidók elleni támadás. A sors, vagy szerencse héberül pur (פור), ebből ered az ünnep neve: purim – פורים, vagyis sorsvetések. Ádár hónap 14. napjára esett a választás, és nyomban küldöncöket menesztettek Áchásvéros király mind a 127 országába, hogy hírt vigyenek a döntésről. A leveleket Hámán pecsételte le Áchásvéros pecsétgyűrűjével.
Egy éjszaka, amikor a király nem tudott aludni, a Krónikák Könyvéből olvastatott fel magának. Azt a történetet is felolvasták neki, amikor Mordecháj megmentette az életét. A király rádöbbent, hogy megmentőjét még nem jutalmazta meg semmivel, ezért azonnal hívatta a főminisztert, és arra kérte, hogy mondja meg, mit érdemel az az ember, akit a király nagyon meg akar jutalmazni. Mivel Hámán úgy gondolta, csakis rá gondolhat a király, azt válaszolta, hogy fehér lovon vezessék körbe a városban, királyi ruhában, és kiabálják előtte azt, hogy így tesznek azzal az emberrel, akit a király nagyon meg akar jutalmazni. Áchásvéros azonnal megparancsolta Hámánnak, hogy Mordechájt ültesse fehér lóra, és vezesse körbe a városban.
Amikor a sorsvetés Mordecháj tudomására jutott, elment Eszterhez, és kérte: fedje fel kilétét a király előtt, és kérje a rendelet eltörlését. Azonban az, aki hívás nélkül ment Áchásvéroshoz, az életével játszott. Eszter ezért megkérte Mordechájt, gyászolóként, zsákruhában, fejére port szórva böjtöljön és imádkozzon érte az egész közösség, hogy amikor belép a király elé, az szívesen fogadja. Eszter maga is böjtölt három napig. Isten meghallgatta az imákat, Áchásvéros Eszter felé nyújtotta a jogarát, jelezvén, hogy fogadja őt. Eszter meghívta őt és Hámánt vacsorára. A vacsora után Eszter felfedte zsidóságát Áchásvéros előtt. A király dühösen ment ki a teremből, a gonosz Hámán pedig Eszter lábai elé vetette magát, úgy könyörgött az életéért. Amikor a király visszatért, még dühösebb lett, amiért a miniszter a királynéhoz ért, és dühében halálra ítélte Hámánt. A királyi pecséttel ellátott eredeti zsidóellenes rendeletet már nem tudta visszavonni, de kihirdette, hogy a zsidók szembeszállhatnak támadóikkal, és megvédhetik magukat.
Hámánt és fiait felakasztották arra a fára, amelyet a gonosz miniszter Mordecháj számára készített elő, a zsidók pedig birodalomszerte leszámolhattak az életükre törő ellenségeikkel. Hámán tisztjét onnantól Mordecháj töltötte be. A zsidók ettől az időtől kezdve ünneplik purim, vagyis a sorsvetés ünnepét.

Hogyan ünneplünk?
Ádár hó 13-án böjtölünk (Eszter böjtje); napkeltétől az est beálltáig nem eszünk és nem iszunk semmit. Dolgozni, utazni szabad. (Ebben az évben ez a nap szombatra esik, így ádár 11-én, vagyis a megelőző csütörtökön tartottuk Eszter böjtjét, mivel pénteken és szombaton nem böjtölünk). Ezzel emlékszünk arra, hogy a nép böjtölt, hogy Eszter sikerrel járjon.
Idén február 27-én este köszönt be purim. Négy fontos micvája (parancsolata) van az ünnepnek:
1. Mátánot láevjonim (מתנות לאביונים): adomány a szegényeknek. Purimkor micva legalább két szegénynek cedákát, vagyis adományt adni.
2. Megilá: A nap folyamán kétszer: este és reggel olvassák fel nyilvánosan, kézzel írt pergamentekercsből a Megilát Esztert (מגילת אסתר), vagyis Eszter könyvét. Amikor Hámán nevéhez érnek, szokás zajt csapni: kereplőt pörget, dobog a hallgatóság, hogy ne is hallják a nevét. Sok helyen elő is adják a történetet, melyet jiddisül piremspílnek(פורים-שפיל) nevezünk.
3. Misloách mánot (משלוח מנות), vagy sláchmónesz: micva legalább két embernek ajándékcsomagot küldeni. A csomagban legalább kétféle étel-ital van, lehetőleg olyan, amelyekre különböző áldást kell mondani.
4. Miste (משתה), vagyis lakoma: purim délutánján nagy lakomát rendezünk, sok étellel-itallal, vidámsággal.
Szokás purim napján jelmezbe bújni. Ennek oka, hogy a purimi történet minden mozzanata mögött ott van Isten, az Ő terve alapján alakul minden, de a Neve egyszer sem szerepel a megilában. Ugyanígy bújunk mi is jelmezbe, fokozva ezzel a vidámságot. Ez a gondolat jelenik meg az ünnep jellegzetes süteményében, melyet hámántáskának (homontásen – talán innen ered a név is, a német Mohntasch, vagyis mákos táska szóból) vagy hámánfülének (oznéj hámán) hívnak. A háromszögletű tésztában mákos, diós, vagy lekváros töltelék rejlik. Egy másik, mostanában kevésbé népszerű, hasonlóan töltött purimi sütemény a bepólyált kisbaba alakot formázó kindli (a név azt jelenti: babácska). Sokan esznek töltött káposztát az ünnepen.
A purimi lakomákon sok ital is fogy. Vannak, akik úgy tartják, addig kell inniuk, amíg már nem tudják megkülönböztetni az áldott Mordechájt az átkozott Hámántól.
A purimot követő nap susán purim (שושן פורים). Ez a nap ma csak Jeruzsálemben ünnep (ott viszont a mi purimunk nem ünnepnap), mivel az az egyetlen olyan város, ami már Jehosuá idejében, a honfoglaláskor is bizonyosan fallal körülvett település volt. Susán Áchásvéros király fővárosa volt, és a városokban két napig tartottak az összecsapások. Ennek emlékét őrzi a susán purim.

Február 28-án, 16. órától várunk mindenkit sok szeretettel, Megila olvasással, némi enni és innivalóval meg persze az elengedhetetlen jó hangulattal! Gyertek jelmezben, hozzatok kereplőt!

Megila olvasás 16.30-tól.

Ismét Mayer András fotói. Szerintem zseniálisak :)
A szoba még persze nincs kész, hiszen még nem kék. Reméljük, hamarosan a festés is a helyére kerül.

Mayer András fotói a megnyitó ünnepségről

Az első dolog, amit 2009-ben felújítottunk a bejárati ajtó volt. A régi nagyon rossz állapotban volt, korhadt, megvetemedett, mindenképp cserére szorult. Mivel a célunk, hogy megőrizzük a lehetőségekhez képest a zsinagóga eredeti küllemét, így az új ajtó az eredetinek tökéletes mása lett, még a maratott üveg ablakszemek is. Ezt volt a legnehezebb beszerezni, de sikerült találni egy üvegest, aki vállalta, így elkészülhetett a nagy mű. Ilyen volt:

Így alakult:

És ilyen lett:

Most már szép is jó is, nyitogassuk sokat :)

Mayer Gábor fotói

Egy nagyon jó cikksorozat a hg-n Buda és Pest zsidóságáról itt, itt és itt. Az utolsóban a Telekiről és nem utolsó sorban az első hivatkozás a blogra :)

Az új „klubszoba” berendezésre vár. Ha van már nem használt, útban lévő bútorotok (szék, asztal, szekrény, könyvespolc), játékotok, könyvetek, esetleg egy felesleges bojleretek :), akkor azt örömmel fogadjuk.