Purim – mit?

Purim
Mit ünnepelünk?
Perzsiában történt, Achásvéros (I. Xerxész, i.e. 485-465) király udvarában.
A király ünnepséget rendezett birodalma előkelőségeinek. Szeretett volna dicsekedni feleségével, Vástival, de ő megtagadta a kérést. Egyes források szerint meztelenül kellett volna megjelennie a a vendégek előtt, mások szerint valamilyen kiütéses betegségben szenvedett éppen, ezért nem engedelmeskedett a parancsnak. Így vagy úgy, az eredmény az lett, hogy a feldühödött király elkergette feleségét. Ezután kihirdették Perzsiában, hogy Áchásvéros királynét keres. A király katonái magukkal hurcoltak egy zsidó lányt is, Esztert, akit a nagybátyja, Mordecháj nevelt. A palotában, akárcsak a többi szépséget, őt is hosszasan készítették fel a királlyal való találkozásra. Végül ő került sorra, és Áchásvéros mindjárt bele is szeretett, elvette feleségül és Eszterből királyné lett. Azt, hogy zsidó, nagybátyja tanácsára nem árulta el.
Egy napon, amikor Mordecháj a palota környékén járt, hogy Eszter felől tudakozódjék, véletlenül meghallotta, hogy a palota két ajtónállója merényletet tervez a király ellen. Amikor ezt jelentette, a király annyira hálás volt, hogy tettét bevezették a Krónikák könyvébe. Ez idő tájt volt egy gonosz minisztere Achásvérosnak, Hámán, aki megparancsolta az embereknek, hogy boruljanak le előtte. Ám Mordecháj erre nem volt hajlandó, hiszen ő csak Isten előtt borulhatott le.
Hámán ezért bosszút forralt ellene, és felbuzdította a királyt, hogy űzzék el a zsidókat Perzsiából. Azzal hozakodott elő, hogy a zsidók más törvények szerint élnek, és emiatt nem követik Áchásvéros parancsait. Ezen kívül arra is célzott, a zsidók vagyona a királyt illetné. A király ráállt és sorsot vetettek, hogy melyik napon történjen a zsidók elleni támadás. A sors, vagy szerencse héberül pur (פור), ebből ered az ünnep neve: purim – פורים, vagyis sorsvetések. Ádár hónap 14. napjára esett a választás, és nyomban küldöncöket menesztettek Áchásvéros király mind a 127 országába, hogy hírt vigyenek a döntésről. A leveleket Hámán pecsételte le Áchásvéros pecsétgyűrűjével.
Egy éjszaka, amikor a király nem tudott aludni, a Krónikák Könyvéből olvastatott fel magának. Azt a történetet is felolvasták neki, amikor Mordecháj megmentette az életét. A király rádöbbent, hogy megmentőjét még nem jutalmazta meg semmivel, ezért azonnal hívatta a főminisztert, és arra kérte, hogy mondja meg, mit érdemel az az ember, akit a király nagyon meg akar jutalmazni. Mivel Hámán úgy gondolta, csakis rá gondolhat a király, azt válaszolta, hogy fehér lovon vezessék körbe a városban, királyi ruhában, és kiabálják előtte azt, hogy így tesznek azzal az emberrel, akit a király nagyon meg akar jutalmazni. Áchásvéros azonnal megparancsolta Hámánnak, hogy Mordechájt ültesse fehér lóra, és vezesse körbe a városban.
Amikor a sorsvetés Mordecháj tudomására jutott, elment Eszterhez, és kérte: fedje fel kilétét a király előtt, és kérje a rendelet eltörlését. Azonban az, aki hívás nélkül ment Áchásvéroshoz, az életével játszott. Eszter ezért megkérte Mordechájt, gyászolóként, zsákruhában, fejére port szórva böjtöljön és imádkozzon érte az egész közösség, hogy amikor belép a király elé, az szívesen fogadja. Eszter maga is böjtölt három napig. Isten meghallgatta az imákat, Áchásvéros Eszter felé nyújtotta a jogarát, jelezvén, hogy fogadja őt. Eszter meghívta őt és Hámánt vacsorára. A vacsora után Eszter felfedte zsidóságát Áchásvéros előtt. A király dühösen ment ki a teremből, a gonosz Hámán pedig Eszter lábai elé vetette magát, úgy könyörgött az életéért. Amikor a király visszatért, még dühösebb lett, amiért a miniszter a királynéhoz ért, és dühében halálra ítélte Hámánt. A királyi pecséttel ellátott eredeti zsidóellenes rendeletet már nem tudta visszavonni, de kihirdette, hogy a zsidók szembeszállhatnak támadóikkal, és megvédhetik magukat.
Hámánt és fiait felakasztották arra a fára, amelyet a gonosz miniszter Mordecháj számára készített elő, a zsidók pedig birodalomszerte leszámolhattak az életükre törő ellenségeikkel. Hámán tisztjét onnantól Mordecháj töltötte be. A zsidók ettől az időtől kezdve ünneplik purim, vagyis a sorsvetés ünnepét.