Két eseménydús héten vagyunk túl a Téren. A Sávuot előtti szombat csendesen telt, a családi érzés erősödött, Zsolt, aki egész héten az alapítványnál dolgozik, csatlakozott hozzánk, és szintén a körünkben köszönthettük írnokunkat, Micha szófert, aki az imaház korai éveiben két tóránk kijavításában is nagy segítséget nyújtott.
A dróse tárgya a Tóra negyedik könyvének (széfer pikudim, Népszámlálás, Számok könyve) hagyományos nevével foglalkozott, mely onnan ered, hogy a könyv első szakasza a zsidók számbavételével kezdődik és a zsidók számának felsorolása számos alkalommal megismétlődik benne.
Rási, az írás legkiválóbb kommentátora szerint, a számlálás a Sechina (az isteni jelenlét megteremtésének) kedvéért történt. Ez pedig azt sugallhatja nekünk, hogy I-tennek tudnia szükségeltetett, hogy hány embernek kell részesülni a megfelelő intenzitással és minőségben az isteni természetből. I-tennek pedig tudni kell a kérdésre a választ. Akkor miért van szükség a számlálásra?
Shmuel Bornsztain, sohacsevi rabbi szerint a héber számlálás szónak -„pekudim”- van egy másik jelentése is. A „pekudim” szónak a gyöke, a PKD, ugyanis megegyezik „tafkid”(feladat) szó gyökével, ezért használjuk a „mafkid” szót arra, ha valaki feladatot bíz vagy parancsot ad egy másik személynek. Hasonlóan a héber számolni szó (Limnot) kijelölni, kinevezni jelentésben is használatos.
A felhívás, hogy a pusztában lévő zsidókat össze kell számolni, nem csupán a közösség együttműködését volt hivatva elősegíteni, sokkal inkább egy olyan küldetés kiadása volt, amelyet minden egyes embernek meg kellett tennie. Ahogy Rási említette, a számlálás, I-ten jelenlétének az előkészítését szolgája, amit, ha összevetünk Shmuel Bornsztain későbbi magyarázatával, aki a számlálás szót elrendelés, megbízás jelentésben használja, akkor megértjük, hogy az I-ten jelentétének megteremtése érdekében miért is kapunk mindannyian egyfajta küldetést. Ez a küldetés nem egy nemzet általános küldetése, hanem egy különálló felhívás minden egyes ember számára, mitől fogva az egyén számára ez egy teljesíthetetlen küldetés lesz, a feladat inkább abban áll, hogy mégse legyen teljes és végles I-sten hiánya közöttünk. Szóval csak semmi nyomás.
Érdekes módon a következő heti dróséban az Izraelből érkezett vendég rabbi, Yarov, Yaniv, Yehuda (ahh, valamelyik csak helyes) rabbi szintén megkérdezte, hogy miért kell megismételni az összes neszim (a törzsek vezetőinek) áldozatot, amikor az áldozat ugyanaz volt. Erre azt válaszolta, hogy bár mindannyiunknak ugyanaz a célja, mindannyiunknak különböző eszközei vannak arra, hogy elérjünk ehhez a célhoz.
A két szombat közé ékelődött Sávuot ünnepe, amikor szokásunkhoz híven egy egész estés tanulást tartottunk a Telekin. Amikor azt mondom, szokásunkhoz híven, nem csak Sávuot első éjszakájára gondolok, hanem minden estére, amit tanulással töltünk, mivel annyira szorgalmas a mi kis szent közösségünk.
Az előadások érdekenek voltak, és mivel magyarul hangzottak el, csak feltételezhetem, hogy igazak is voltak. Az első két előadást a két Kornél szállította nekünk, mivel úgy tervezték, hogy fél tízkor cserben hagynak minket Tikvah kedvéért.
Az egyikük előadása „Occam borotvája a Judaizmusban” címet viselte, melynek filozófiája elsőre nem áll túl szoros kapcsolatban a breszlávi Náhmán rabbi mély hitről alkotott elképzeléseivel, mégis nagyon meggyőző és szórakoztató volt.
A másik Kornél Náhmán rabbiról, I-tenről, a lélekről és más hasonlóan nagyszerű dolgokról beszélt, melyek közül az évek során jópárral mi magunk is találkozhatunk már Telekin.
Azt azonban rátok hagyom, hogy kitaláljátok, melyik Kornél melyik előadást tartotta.
A két előadás után az esti ima, a kidush, majd az ünnepi lakoma következett. A következő előadást szándékosan az étkezés idejére időzítettük, mivel a rágás hangjai talán kevésbe zavaróak az előadó számára, mint amikor folyamatosan beszélnek mondandója alatt. Ez az előadás egy sajátos duett volt Borcsa és Edina között, akik a judaizmushoz vezető útjukról beszéltek, ami szellemes, szórakoztató és nagyon magyar volt. A személyes élettapasztalatok megosztásának egyik legfontosabb szépsége, hogy nem vitathatók, és így nyugodtan élvezhetjük őket anélkül, hogy vitázni támadna kedvünk velük.
Edina annyira jól érezte magát, hogy a személyes emlékeinek megosztása után már egyedül ragadta magához a szót és beszélt nekünk a nőkről a Talmudban. Vicces, mert eddig egyetlen nő se jelent meg a Talmudomban otthon, és nehéz elképzelni, hogy hová is férnének el benne, főleg ha becsukjuk a könyvet. Az előadás érdekfeszítő volt, röviden elmagyarázta, milyen, a Talmudban elszórtan jelen lévő tanítások érintik a nőket is. A következő évben „Férfiak a konyhában” címmel fogok majd beszélni, hogy kiegyenlítődjenek a dolgok.
Horowitz úr a Sávuot számos közös szokásáról beszélt és hogy mi célból tarjuk őket, olyanokról, mint a sajttorta, a virágok, Ruth tekercsei. Mindegyikre kaptunk magyarázatot.
Horowitz úr után Mayer Gábor következett, aki a teleportálásról tartott előadást, egy olyan személy státuszával foglalkozva, aki utazása közben se itt nincs, se ott. Vajon akkor is házas marad, amikor nincs se itt, se ott? Hasonló kérdés vethető fel Illés próféta házasságával kapcsolatban miután felemelkedett a mennyekbe.
Tobi Zóhárról beszélt, a történetéről és a zsidó életben betöltött szerepéről. Mojsi pedig a mikroszkóp, a teleszkóp és más hasonló eszközök vallásos felhasználási módjairól a tóraolvasás során. Cviki a halogatásról és a judaizmus elkerüléséről osztotta meg gondolatait.
Avi megemlítette a Sávout egyedülállóságát, mivel erről az ünnepről nincs külön rendelkezés a törvényben, csak szokásokhoz kapcsolódnak hozzá. Az előadás a Sávout azon különleges pillanatára koncentrált, amikor megkaptuk a Tórát.
Én voltam az utolsó aki fellépett, és bár gyakorlati célokból kifolyólag beszélhettem volna arról, hogy miért zöld a sajt a Holdon, mégis inkább a zsidó történelem rabbinikus intézkedéseiről szóltam.
A második szombat Marci születésnapja miatt volt különleges, most Óbudáról jött el hozzánk, hogy velünk ünnepeljen. Ünnepi szombathoz mérten sok vendégünk volt, többen akik Marci szülinapjára jöttek remekül ellátták az előimádkozói feladatokat.
