Felújítás és kissebb javítások az Imaházban

Remélhetőleg egy folyamat első lépése volt, hogy az Imaház padjainak megerősítése elkezdődött és ezzel párhuzamosan néhány apróbb javítás is megtörtént, mint a leszakadt konyhaszekrény ajtó visszavarrása, a konyhai kis fehér asztalka szélének rögzítése, késtartó mágnes felszerelése, a férfi rész hosszú asztalához tartozó pad megerősítése. Sok minden belefért egyetlen napba és sok minden nem. Persze folytatni kell, különös tekintettel a padok belső támasztó lábainak a rögzítésével a felhajtható ülőlapok zsanérjainak átvizsgálásával, javításával, a nyers fával történt pótlások festésével. A tervek között szerepel a a tóraszekrény melletti amud mellett egy kisebb, a női rész hátsó padja fölé egy nagyobb könyvespolc létesítése. Továbbá jó lenne a bejáratnál levő hosszú pad alját úgy átalakítani, hogy lehessen alá pakolni rendesen és ugyanitt a leszakadt és tönkrement egyszerű vitrines kis polcot pótolni, hiszen ezzel találkozik először ki belép ide. Na, majd szép sorjában. Talán a hűtők feletti rész bepolcozása lehetne még egy későbbi cél, itt sok tárolóhely létesülhetne. Sajnos a női rész porrá vált parkettájának és párnafáinak pótlása látszik a legnehezebb feladatnak, itt a meglévővel azonos méretű és nútolású bontott parkettára lenne szükség. A férfi rész ablakainak külső udvari frontjára is nagyon ráférne egy festés és az ingatag üvegek rögzítése is szükséges lenne. Most még jól lehet javítani. Szóval, folytatás következik, kis lépésenkét és most egy hosszúlépést nekem. Maradok tisztelettel őszinte híve.

Kategória: teleki shul | Felújítás és kissebb javítások az Imaházban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szombatok és Sávuot a Telekin – A rabbi jelenti (2017.06.03.)

Két eseménydús héten vagyunk túl a Téren. A Sávuot előtti szombat csendesen telt, a családi érzés erősödött, Zsolt, aki egész héten az alapítványnál dolgozik, csatlakozott hozzánk, és szintén a körünkben köszönthettük írnokunkat, Micha szófert, aki az imaház korai éveiben két tóránk kijavításában is nagy segítséget nyújtott.

A dróse tárgya a Tóra negyedik könyvének (széfer pikudim, Népszámlálás, Számok könyve) hagyományos nevével foglalkozott, mely onnan ered, hogy a könyv első szakasza a zsidók számbavételével kezdődik és a zsidók számának felsorolása számos alkalommal megismétlődik benne.

Rási, az írás legkiválóbb kommentátora szerint, a számlálás a Sechina (az isteni jelenlét megteremtésének) kedvéért történt. Ez pedig azt sugallhatja nekünk, hogy I-tennek tudnia szükségeltetett, hogy hány embernek kell részesülni a megfelelő intenzitással és minőségben az isteni természetből. I-tennek pedig tudni kell a kérdésre a választ. Akkor miért van szükség a számlálásra?

Shmuel Bornsztain, sohacsevi rabbi szerint a héber számlálás szónak -„pekudim”- van egy másik jelentése is. A „pekudim” szónak a gyöke, a PKD, ugyanis megegyezik „tafkid”(feladat) szó gyökével, ezért használjuk a „mafkid” szót arra, ha valaki feladatot bíz vagy parancsot ad egy másik személynek. Hasonlóan a héber számolni szó (Limnot) kijelölni, kinevezni jelentésben is használatos.

A felhívás, hogy a pusztában lévő zsidókat össze kell számolni, nem csupán a közösség együttműködését volt hivatva elősegíteni, sokkal inkább egy olyan küldetés kiadása volt, amelyet minden egyes embernek meg kellett tennie. Ahogy Rási említette, a számlálás, I-ten jelenlétének az előkészítését szolgája, amit, ha összevetünk Shmuel Bornsztain későbbi magyarázatával, aki a számlálás szót elrendelés, megbízás jelentésben használja, akkor megértjük, hogy az I-ten jelentétének megteremtése érdekében miért is kapunk mindannyian egyfajta küldetést. Ez a küldetés nem egy nemzet általános küldetése, hanem egy különálló felhívás minden egyes ember számára, mitől fogva az egyén számára ez egy teljesíthetetlen küldetés lesz, a feladat inkább abban áll, hogy mégse legyen teljes és végles I-sten hiánya közöttünk. Szóval csak semmi nyomás.

Érdekes módon a következő heti dróséban az Izraelből érkezett vendég rabbi, Yarov, Yaniv, Yehuda (ahh, valamelyik csak helyes) rabbi szintén megkérdezte, hogy miért kell megismételni az összes neszim (a törzsek vezetőinek) áldozatot, amikor az áldozat ugyanaz volt. Erre azt válaszolta, hogy bár mindannyiunknak ugyanaz a célja, mindannyiunknak különböző eszközei vannak arra, hogy elérjünk ehhez a célhoz.

A két szombat közé ékelődött Sávuot ünnepe, amikor szokásunkhoz híven egy egész estés tanulást tartottunk a Telekin. Amikor azt mondom, szokásunkhoz híven, nem csak Sávuot első éjszakájára gondolok, hanem minden estére, amit tanulással töltünk, mivel annyira szorgalmas a mi kis szent közösségünk.

Az előadások érdekenek voltak, és mivel magyarul hangzottak el, csak feltételezhetem, hogy igazak is voltak. Az első két előadást a két Kornél szállította nekünk, mivel úgy tervezték, hogy fél tízkor cserben hagynak minket Tikvah kedvéért.

Az egyikük előadása „Occam borotvája a Judaizmusban” címet viselte, melynek filozófiája elsőre nem áll túl szoros kapcsolatban a breszlávi Náhmán rabbi mély hitről alkotott elképzeléseivel, mégis nagyon meggyőző és szórakoztató volt.

A másik Kornél Náhmán rabbiról, I-tenről, a lélekről és más hasonlóan nagyszerű dolgokról beszélt, melyek közül az évek során jópárral mi magunk is találkozhatunk már Telekin.

Azt azonban rátok hagyom, hogy kitaláljátok, melyik Kornél melyik előadást tartotta.

A két előadás után az esti ima, a kidush, majd az ünnepi lakoma következett. A következő előadást szándékosan az étkezés idejére időzítettük, mivel a rágás hangjai talán kevésbe zavaróak az előadó számára, mint amikor folyamatosan beszélnek mondandója alatt. Ez az előadás egy sajátos duett volt Borcsa és Edina között, akik a judaizmushoz vezető útjukról beszéltek, ami szellemes, szórakoztató és nagyon magyar volt. A személyes élettapasztalatok megosztásának egyik legfontosabb szépsége, hogy nem vitathatók, és így nyugodtan élvezhetjük őket anélkül, hogy vitázni támadna kedvünk velük.

Edina annyira jól érezte magát, hogy a személyes emlékeinek megosztása után már egyedül ragadta magához a szót és beszélt nekünk a nőkről a Talmudban. Vicces, mert eddig egyetlen nő se jelent meg a Talmudomban otthon, és nehéz elképzelni, hogy hová is férnének el benne, főleg ha becsukjuk a könyvet. Az előadás érdekfeszítő volt, röviden elmagyarázta, milyen, a Talmudban elszórtan jelen lévő tanítások érintik a nőket is. A következő évben „Férfiak a konyhában” címmel fogok majd beszélni, hogy kiegyenlítődjenek a dolgok.

Horowitz úr a Sávuot számos közös szokásáról beszélt és hogy mi célból tarjuk őket, olyanokról, mint a sajttorta, a virágok, Ruth tekercsei. Mindegyikre kaptunk magyarázatot.

Horowitz úr után Mayer Gábor következett, aki a teleportálásról tartott előadást, egy olyan személy státuszával foglalkozva, aki utazása közben se itt nincs, se ott. Vajon akkor is házas marad, amikor nincs se itt, se ott? Hasonló kérdés vethető fel Illés próféta házasságával kapcsolatban miután felemelkedett a mennyekbe.

Tobi Zóhárról beszélt, a történetéről és a zsidó életben betöltött szerepéről. Mojsi pedig a mikroszkóp, a teleszkóp és más hasonló eszközök vallásos felhasználási módjairól a tóraolvasás során. Cviki a halogatásról és a judaizmus elkerüléséről osztotta meg gondolatait.

Avi megemlítette a Sávout egyedülállóságát, mivel erről az ünnepről nincs külön rendelkezés a törvényben, csak szokásokhoz kapcsolódnak hozzá. Az előadás a Sávout azon különleges pillanatára koncentrált, amikor megkaptuk a Tórát.

Én voltam az utolsó aki fellépett, és bár gyakorlati célokból kifolyólag beszélhettem volna arról, hogy miért zöld a sajt a Holdon, mégis inkább a zsidó történelem rabbinikus intézkedéseiről szóltam.

A második szombat Marci születésnapja miatt volt különleges, most Óbudáról jött el hozzánk, hogy velünk ünnepeljen. Ünnepi szombathoz mérten sok vendégünk volt, többen akik Marci szülinapjára jöttek remekül ellátták az előimádkozói feladatokat.

Szombatok és Sávuot a Telekin – A rabbi jelenti (2017.06.03.) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nyári jóidő egyenesen Daytonból

Tavaly júliusban a legnagyobb melegben látogatott meg minket egy amerikai csoport egy szombat reggelen. A csoport a Sochnuton keresztül az Ohio állambeli Daytonból érkezett és tagjai lelkesen végigülték velünk az imát és a kidust is, ami azért volt nem kis teljesítmény, mivel kint (és bent) kb. 35 fok volt. Rendesen ingben, hosszú nadrágban izzadtunk a kályhaként fűtő sóletsütők mellett, és amikor kinyitottuk a közösségi helyiség ajtaját szellőzni, onnan is csak a felhevült udvar hője ömlött be. A csoport ennek ellenére nagyon jól érezte magát nálunk és távozóban felajánlották, hogy ha gondoljuk, szívesen megfinanszíroznak egy légkondicionáló berendezést. Ha jönnek legközelebb, még jobb legyen a hangulat…

Ezt követően kicsit megszakadt velük a kapcsolat. Aztán a MiNYanimot is irányító Büchler Tamás segítségével sikerült ismét felvenni a kapcsolatot a csoportból Gayle és Irvin Moscowitzcel, akik tartották magukat a csoport közösen vállalt ígéretéhez és elküldték a légkondicionálóra a támogatást. A támogatást elutalták, de sajnos a készüléket nem tudtuk felszerelni, mivel a lakóház közgyűlésének döntése kellett a külső egység felszereléséhez.

Ez az akadály pár hete elhárult, így ma befejeződött a vadonás új légkondicionálónk beszerelése.

Azt megígérhetjük, hogy nem csak akkor kapcsoljuk majd be, ha a daytoni csoport ismét meglátogat bennünket ;)

Nyári jóidő egyenesen Daytonból bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti (2017.05.20.)

Újabb hét a a Telekin és újabb alkalom, hogy tollhegyvégre kapjuk a téren történteket. Ezúttal nem volt sok vendégünk, de a minjen így is bőségesen megvolt.

Az ima előtti disputát a teleportálás tudományának szenteltük, melynek technikai kivitelezéséről és a megvalósítás esetleges etikai konnotációiról apró véleménykülönbségek alakultak ki.

Ha a teleportálás az adatok másolásával, a régi adatok megsemmisítésével és azok újakkal történő helyettesítésével valósul meg, ahogy Gábor javasolta, vajon tekinthetünk-e rá úgy, mint egyfajta gyilkosságra? Hasonlóképpen, ha valaki ezeket az adatokat egy virtuális világba kívánja áthelyezni, például kétdimenziós számítógépes figurákkal, nevezhetjük-e ezeket a karaktereket emberinek? Mit mond erről a Judaizmus?

András Einstein alapján amellett érvelt, hogy a teleportáció az anyag energiává történő alakulását, majd a kívánt helyen történő helyreállítását, és nem szükségszerű megsemmisülését jelenti, tehát gyilkosság és egyéb etikai kérdések fel sem merülhetnek vele kapcsolatban.

Megengedett-e hát a teleportálás szombaton? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések felmerülhetnek akkor is, amikor a gólem megöléséről gondolkodunk. A rabbik közismerten gyakran foglalkoztak hasonlóan furcsa kérdésekkel, eképpen elfogadtam a kihívást és egyből át is ruháztam a Mayer testvérekre a megválaszolás jogát Sávuót estéjére. Határozottan várom, mire jutnak vele.

A dróse tárgya pedig az volt, hogy vajon miért szeretik a zsidók a sajttortát. Jó, igazából nem is. De mégis, ki tudja. A kérdés azzal kapcsolatban vetődött fel, hogy miért ígér a Tóra fizikai és nem szellemi jutalmakat, egyáltalán miért van szükség jutalmak emlegetésére.

Steiner Péter válasza: “I-ten tudta, kikkel beszél”- ami hangozhatott gúnyolódásnak, valójában azonban sok más kommentár is erre a megállapításra jut. Egy másik válaszlehetőség, hogy az olyan fizikai jutalom, mint például az eső, igazából nem is jutalom, hanem olyasmi, ami egyszerűen csak lehetővé teszik számunkra, hogy a Tóra követelményeit különösebb aggodalmak nélkül teljesíteni tudjuk.

A Kiddush nagyon családiasan telt mindenféle hűhó nélkül. Zelig felvetette a kérdést, hogy Sávuót miért az ötvenedik napon van, egy nappal a hét hét után. Nem lenne több értelme, ha a negyvenkilencedik napon lenne, a hetedik hét hetedik napján? Amire azt válaszoltuk, hogy a hét a természetet vagy a természet tökéletességét, míg a nyolc vagy az ötven, a hét utáni szám (hét  nap után a nyolcadik és hét hét után az ötvenedik) a transzcendenciát jelenti. A Pészah és Sávuót közötti negyvenkilenc napot a saját természetünk tökéletesítésének szenteljük, és miután teljesekké válunk, felemelkedünk és elérjük a  transzcendenciát Sávuótkor , amikor megkapjuk a Tórát.

Gut Sábesz és viszlát a következő szombatig.

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti (2017.05.20.) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti- Lág Báómer (2017.05.13.)

A legutóbbi szombaton meglehetősen szokatlan dolog történt a Telekin, jóval többen voltunk, mint egy minjen, a kék szoba mégis gyanúsan üres maradt, legalábbis a rabbi dróséjáig, amely mindig egy új szakaszt jelez a reggeli istentiszteletben. Talán mindez annak köszönhető, hogy ezúttal hiányoztak veterán smúzolóink, a csevegésben mutatott szakértelmük és tapasztalatuk hiányát pedig az imaszoba teljes mértékben ki tudta használni, következésképpen nem volt szükség tartalékosokra a minjent igénylő imák befejezéséhez.

A szokásosnál több vendéget köszönthettünk sorainkban, ott volt Yaniv, aki eredetileg francia, de most éppen Pozsonyban él, és a budapesti Tzivia (leánykori nevén Perlaki) és  pozsonyi Mendel Meyers esküvőjére érkezett a fővárosba. Vendégeink voltak még Feivel, a Ziegler Yeshiva egyik diákja, aki jelenleg Izraelben tanul, valamint Sydney, bár nem Ausztráliából, akiket Anna és Bogi kísért el Budapestről.

Nem kevés érzelemmel töltötte meg az ima idejét  Michael Miller és Mihaella  jelenléte a CEU-ról, akiknek, biztos vagyok benne, hamarosan búcsút kell mondanunk, hiszen ki tudja, mennyi ideig lehetnek még közöttünk.

A drósét a Lág báómer-nek szenteltük, bár sajnos a  máglyaállítás és ruhaégetés ezúttal elmaradt. Értesültünk azonban Rabbi Akiva 24 000 diákjának történetéről, akik mindannyian meghaltak, mert nem adták meg a kellő tiszteletet egymásnak. Rabbi Akiva legfontosabb tanítása az volt, hogy “szeresd úgy a felebarátodat, mint önmagadat, ez a judaizmus legfontosabb alapelve”. Vajon ez a 24 ezer diák hogyan hagyhatta figyelmen kívül mesterük legfontosabbnak tartott intelmét?

Néhány válasz erre a kérdésre:

Kornél szerint “csak diákjai halála után ismerete fel Rabbi Akiva, hogy mennyire fontos úgy szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat, ezért csak azután kezdte el ezt tanítani, miután a tanítványok már halálukat lelték.”

Michael Miller szerint: “talán nem tisztelték vagy szerették önmagukat, ennélfogva teljesítették ugyan a rabbi tanítását, ugyanakkor nem tisztelték eléggé egymást.

Mojsi Hurwitz szerint pedig “amit sokat ismételgetünk, azt gyakran már nem is halljuk.”

Vendégeink szerint Rabbi Akiva bár megfelelően tanította ezt az alapelvet, a diákok nem tudták magukévá tenni és elsajátítani, a Tóra egyik kiemelt elve maradt, de nem vált az életük részévé.

Az egybegyültek némi unszolására, hogy végre egy haszidikus válasz is érkezzen, a rabbi két megoldást is felkínált a haszid rabbik tanítása alapján:

1.Shem Mishmuel csortkovi rabbi szerint a tisztelet abból következik, hogy megbecsüljük a másik azon tulajdonságait és képességeit, melyekben jobbnak mutatkozik nálunk. Mindannyian I-ten teremtményei vagyunk, úgyis mint individuumok, tehát mindannyiunkban van valami, ami a másikból hiányzik és pontosan ez az az egyediség, ami tiszteletet érdemel.Azonban, amint azt a múlt héten említettük, úgy szeretni valakit, mint önmagunkat annak is lehet a következménye, hogy úgy tekintünk mi magunkra, mint az egyetlen egész részeire. Lényegében egy test vagyunk, ahol a különböző embereket a különböző testrészek jelölik, mindegyik rész külön, de mégis együttesen működik az egész érdekében.

Mivel mindannyian részei vagyunk az egésznek, a részeknek nem szükséges, hogy tiszteletet mutassanak egymás iránt, hiszen lényegüket tekintve egyazon dolgok. Ahogy a kéz nem tiszteli a fejet, ugyanúgy a fej sem fogja tisztelni a kezet, tehát nem kell tisztelnünk egymást sem.

És pontosan ez a rész, ahol a tanítványok hibáztak, mert bár igaz, hogy mindannyian az egész részei vagyunk, ugyanakkor mindannyian individuumok is vagyunk, és mint egyéniségek szükséges, hogy tiszteljük egymást.

Tehát Shem Mishmuel szerint a hibájuk éppen az egymás iránti szeretetük volt, mert csak a nagy egész részeként tekintettek önmagunkra, és így nem tudták értékelni azokat az alkotóelemeket, melyek egyediek és függetlenek az emberben.

2.A Lubavicsi rabbi egy alternatív magyarázatot adva a diákok hibáját az egymás iránti szeretetük „túlcsordulásaként” magyarázza.

Rabbi Akiva-nak volt egy másik üzenete is a tanítványainak, talán egy nem kevésbe fontos. A vallásos életnek , a „mesiras nefesh” indíttatására, önfeláldozással és odaadással kell járnia, amikor az egyén a személyes nehézségeket és akadályokat figyelmen kívül hagyva akarja teljesíteni vallási kötelezettségeit.

Ebből következik, hogy amikor valaki olyan embert lát, aki bajban van és segítségre szorul, a felebaráti szeretet értelmében mindent megtesz, hogy a segítségére legyen. Ne felejtsük azonban, hogy valakinek spirituális segítséget nyújtani ugyancsak a felebaráti szeretet kifejeződése, következésképpen, ha mondjuk hibát találunk abban, ahogy az egyik felebarátunk a vallási szertartást végzi, akkor szívességet teszünk neki azzal, hogy segítségére sietünk.

Próbáljunk elképzelni egy breszlovit és egy habadnyikot Rabbi Akiva diákjai között. A breszlovi látja, hogy a habadnyik nem tapsol az ima közben stb., szeretne neki segíteni. Összetűzésbe keveredik a habadnyikkal és puszta szeretetből azt mondja neki, hogy tapsoljon elüldözendő a  negativitást. A habadnyik ugyancsak szereti a breszlovit, és hasonlóan segítene rajta, így azt javasolva a breszlovinak, hogy nem szabadna tapssal zavarnia az imádkozást, ezt kerülni kell, mint a pestis, amely végül megöli mindegyikőjüket.

Normál körülmények között itt a történet véget is érne, de önzetlenek voltak, nem hagyták magukat, ragaszkodtak a véleményükhöz, nem tágítottak, kötötték az ebet a karóhoz … és LŐN, 24 000 halott.

Az üzenet pedig a segítségnyújtáson és a szereteten túl, hogy emlékezzünk arra, másoknak is van agyuk és saját véleményük, és még ha különbözik is a miénktől, attól még tisztelni kell a döntéseiket.

 

A kiddus családias volt, természetesen a vendégeink is szóhoz jutottak. Az egyik legemlékezetesebb megnyilatkozás Sydney-hez köthető, aki szerint túl sokat koncentrálunk a Chilul Hashem-ra, arra hogy úgy cselekedjünk, hogy azzal ne hozzunk szégyen I-ten nevére, így túl gyakran adjuk fel saját magunkat, és nem értékeljük eléggé a Kiddush hashem-et, holott inkább arra kellene figyelnünk, hogy tetteink a Mindenhatóra tiszteletet és dicsőséget hozzanak. “Ha valami amit jól csinálunk a Telekin, akkor azt, hogy itt megvalósul a kiddush hashem, remek tapasztalataink voltak eddig Budapesten és a Telekin”-mondta Sydney, és bár nem ez volt a pontos megfogalmazás, nemhogy  Sydney üzenetének pontos megismétlése, de mégiscsak közelít ahhoz, még ha ő jobban is öntötte szavakban, mint most én.  

Végül az étkezés utáni áldás előtt Zelig felvetette a heti szakasz utolsó részének egyik kérdését. A passzus egy izraelita nő fiának és egy izraelita férfinak a vitájáról szól. Rashi-tól tudjuk, hogy a fiú áttért a judaizmusra. A részlet egyéb zavaros elemein túl a fő kérdés az, vajon miért volt szükséges erre a megtérésre.

A kérdésre a következő válaszok születtek:

Az anyai ágon történő öröklés csak azután kezdődött, hogy a Tórát megkaptuk, ezért akik a Tóra átvétele előtt születtek, azoknak szükségük volt a megtérésre. Egy alternatív magyarázat szerint pedig nem is igazán megtérésről, mintsem az egyiptomi életformáról a zsidóra történő váltásról van itt szó.

Bármelyik megoldást is részesítjük előnyben Gut Sábesz és viszlát a következő szombatig.

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti- Lág Báómer (2017.05.13.) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti (2017.05.06.)

Egy hét távollét után nagy öröm volt látni, hogy az imaház falai még mindig állnak, a cím se változott meg, minden pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Talán csak az nyugtalanított kissé, hogy hallanom kellet, a dolgok az én hiányomban is milyen remekül működtek, a föld pedig nem állt meg forogni.

Amíg távol voltam, a rabbi dróséját Kornél bácsi szállította, és habár nem hallhattam, de úgy hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy a  breszlávi  Nachman Rabbi tanításaival voltak kapcsolatosak, valószínűleg jópár gemátriai (számmisztikai) ínyecséget is tartalmazva, amit kezek és egyéb tárgyak/testrészek gyakori összecsapkodás bolondított meg.

A mostani szombaton színültig volt az imaház, mindkét helyiségben majdnem megvolt a minjenhez elegendő ember, ami egy olyan dilemma elé állított, hogy talán a Tóra körül egybegyűlt kisebbségnek kellene csatlakozni imára a kék szobában smúzolókhoz, mintsem hogy közülük próbáljunk embereket toborozni az imához. Végül aztán mégis az utóbbi mellett döntöttünk, dehogy attól az elvtől vezérelve, hogy mégiscsak egy konzervatív szemléletű hely vagyunk, vagy csupán puszta lustaságból, elkerülendő, hogy a Torát is magunkkal kelljen vinni a kék szobába, azt bizony nehéz lenne megmondani.

Vendégként több Dávidot is köszönthettünk. Klopffer Dávid, aki előző szombaton is itt volt, amikor én távol maradtam, talán azzal a téves feltételezéssel tért vissza, hogy ez most is ugyanígy lesz, vagy csak túl későn ébredt fel ahhoz, hogy megtegye hosszú vándorútját Óbudára. Aztán ott volt Lantai Dávid, akinek évek óta ígérek egy aliát, és most amikor a felhívás elhangzott, mégis dezertált a másik szobába. Továbbá Borbás Gergő is megtisztelt minket a jelenlétével.

A tanítás ezúttal a heti szakasz elején említett szentség fogalmához kapcsolódott, arról vitatkoztunk, hogy mi lehet a szent definíciója és vajon pontosan milyen kötelezettségeket támaszt velünk szemben. Rashi a szentség fogalmát azzal kapcsolta össze, hogy tartózkodni kell a Tórában említett szexuális tilalmak megsértésétől, amivel egyértelmű zavart váltott ki a gyülekezet néhány tagjából. Mások azon a véleményen voltak, hogy a szentség állapota a Tórában foglalt törvények követésével valósul meg, úgy kell olvasni a szentekre (kedosim) vonatkozó részeket, mint egy jövendölést – “szentek lesztek”- nem pedig mint egy parancsot: ”legyetek szentek”.

A Ramba”n azt tartja, hogy ez egy olyan parancsolat, amelyről eleve csak akkor beszélhetünk, ha a kapott törvényeket már rendesen megtartottuk, amivel egy extra dimenziót adunk a vallásosságnak. Ennek megfelelően nem elég csak a törvények teljesítése, mert attól hogy valami kóser, még nem szükségszerűen következik, hogy valójában az. Szentnek lenni azzal a követeléssel jár, hogy távolabbra tekintünk annál a szűk határmezsgyénél, ami a Törvényt és a kötelességek betartását jelenti, és bizonyos vallásos kifinomultságot és előkelőséget találunk abban, ha visszautasíthatjuk azokat a túlzó vágyakat, amelyek talán a törvény betűje szerint még éppen megengedettek.

Mindazonáltal ez csupán egy lehetséges út a szentséghez, nem pedig a pontos meghatározása annak, hogy mi valójában a szent és hogyan is valósítható meg. “Szentek legyetek, mert szent vagyok…”  A szentet el kell választani a transzcendestől és valamiképpen az istenitől is. És a végső magyarázat, hogy a szentség az Istenség, és valójában a parancs hogy szentek legyünk, arra történő felszólítás, hogy valamiképpen mindannyian kapcsolódjunk a bennünk rejlő az isteni szikrával.

A szentségnek ezzel az üzenetével fejeztük be az imádságot és a nagyszerű kiddust, ahol Zelig törte meg a kenyeret és Gergő vezette az étel utáni áldást.
Viszlát közetkező szombaton, Gut Sábesz.

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti (2017.05.06.) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Pészah és ami utána volt – A rabbi jelenti (2017.04.22.)

Megint csak eseménydús heteket látott a Teleki tér. Pészah öt napján is volt minjen, az első és az utolsó kettőn, valamint a kettő közti szombaton, de nagy valószínűséggel az egész ünnep fénypontja mégis a rabbi lakásán tartott széder este volt.

Szokás szerint tele volt a lakás, és sokan először találkoztak a közösségünk tagjaival. Rájuk biztosan nem tett elsőre kedvező benyomást a kartondoboz ízű macesz, a nyers torma és az “alkoholizálás”, de remélem, megnyugtathatok mindenkit afelől, hogy náluk sem ez a szokásos étrend. Már a bemutatkozások alatt teljesen világossá vált, hogy a közösségünk nagyon sok pszichológust vonz magához, ami felveti a kérdést: Azért vannak-e itt, hogy pszichológiai rendellenességek után kutassanak, vagy csak az tesz minket egyfajta pszichológiai aranybányává, ha a hozzánk hasonlók ilyen nagy népsűrűségben fordulnak elő. Ennek ellenére a széder este sok vidámsággal, énekléssel és viccelődéssel telt egészen addig amíg véget nem ért, amikor is, ahogy a dayenu-ben énekeltük, pont elég is volt belőle.

Természetesen ennyi összejövetel után könnyen gondolhattuk, hogy a Teleki közössége egy kicsit túlhajtotta magát, és ezt majd a Pészahot követő szombat létszámában fogjuk csak igazán érezni, de sajnos, nem ez volt a helyzet.

Dupla minjennünk volt, egyrészt az imádkozók, másrészt a Kék avagy Kibic szoba tartalékosai, akik akárcsak egy foci csapatban mindig készen álltak, hogy az imádkozásban megfáradt lábakat frissekkel helyettesítsék, vagy hogy buzgó váltói legyenek azoknak, akikre sürgősen rátört a smúzolási inger.

A vallási feladatokon Hurwitz és Horowitz osztoztak, a táncot és a tapsot a közösség haszid szárnya biztosította.

Ismét volt pár vendégünk, akik rövid történelem leckében részesültek az imaházról önjelölt, házi történészünk, Andris jóvoltából, akinek az idő múlásával mit sem apadó lelkesedését, nem fogyó csodálattal figyelem.

Viszlát következő hétig, Good Shabbos.

Pészah és ami utána volt – A rabbi jelenti (2017.04.22.) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti (2017.04.08.)

Ez a szombat, amit Nagy Szombat (Sábesz Hágádol) néven is ismerhetünk, megint egy különleges szombat volt a Telekin, és nem csak a Gadol (hatalmas) név miatt. A stiebel csurig volt emberekkel, a hangulat ünnepi, mégis derűs volt.

A vendégek között ott volt Komoroczy Szonja is, aki szokásához híven apró kíséretével érkezett, és cserébe kiérdemelte azt a magasztos élményt, amit a kiddus alatti énekek végighallgatása jelent, hogy aztán végre megvilágosodjon, miért is éneklünk olyan ritkán.

Szokásunkhoz híven kicsit megint megkevertük a dolgokat, Kornél bácsi vezette a sáhriszt Horowitz úr pedig a muszafot. A rabbit a Hurwitz család fiatal tagjai helyettesítették a Tóra olvasásban, akinek így végre alkalma nyílt egy kicsit kibickedni, ami azért meglepő, mert mindannyian tudjuk, hogy általában mennyire megfeledkezik az ilyesmiről.

A Tóra tanítás most nem a heti szakaszra vonatkozott, hanem a Ma nistáná kezdetű, széderkor is énekelt dalocskára, aminek az volt az oka, hogy habár a Ma nistáná nem kapcsolódik igazán a Sábesz Hágádolhoz, de attól még jó ürügyet szolgáltatott a bevett zsidó időtöltésre, a kérdézősködésre, és erre mégis mi adna jobb alkalmat, mint a judaizmus négy leghíresebb kérdése: „Mi különbözteti meg a mai estét minden más estétől, ami miatt máskor kovászos és kovásztalan ételeket eszünk, ma este viszont csak kovásztalant? máskor mindegy, milyen zöldséget eszünk, ma este viszont keserűt? stb.

Az imákkal pontosak voltunk, így a Kiddust is időben tudtuk elkezdeni, nagyjából fél egytől négyig tartott. A Kiddus a szokásos csevegésen túl most további extra szórakozással is zaklatta a megjelent vendégeket. Ahogy korábban említettük, felharsant egy-két szombati dallam, de talán felesleges is megemlíteni, hogy mindez annak a versengésnek volt az eredménye, amely a breszlávi közösség Nachman Rabbit dicsérő énekei és egy másik haszid közösség tagjainak valamivel élénkebb előadásmódót igénylő dalai között bontakozott ki.

Nagy örömünkre szolgált, hogy meghallgathattuk Horváth Irma Pészahkal kapcsolatos történetét, arról hogy mi az igazi bátorság, és ami annyira elmés volt, hogy muszáj az egészet idéznem:

Ez a történet négy állatról szól, egy madárról, egy csigáról, egy békáról és egy egérről, aki elhatározták, hogy versenyre kelnek, melyikük a legbátrabb. Az egér egy levegővel úszta keresztül a tavat, így mutatva meg a bátorságát. A béka azt mondta: „Ez könnyű”, mire a többiek válaszoltak, „Lehet, de az egérnek ez igenis nehéz volt”. A béka aztán azt mondta: „Én pedig megeszem egy tavirózsának az egész hüvelyét”, mire a csiga azt válaszolta: „Hogy ha el tudnám érni, akkor én egy egész nap alatt elfogyasztanám.” „Van benne igazság”, mondták a többiek, „de attól még a békától ez egy bátor dolog.” A csiga azt mondta, hogy ő otthagyja egy időre a házát, fordul egyet, aztán visszatér. A madár tiltakozott, hogy ez nem nagy dolog, ő minden nap a fészke nélkül repül. Így aztán mindannyian a madarat kérdezték, hogy rendben, akkor ő mivel bizonyítja a bátorságát. „Én inkább nem játszok”-felelte a madár, mire a többiek kórusban válaszoltak, „Hűha, ez az igazán bátor!” – és bár a történettel Irma kibújt azon kötelesség alól, hogy a közösség tagjai előtt beszéljen, engem legalább kárpótolt, hogy ezzel egy teljesen kész Tóra tanítást kaptam tőle a jövő hétre.

Steiner Noéminek és a családnak pedig ezúton is teljes szívből gratulálunk. Mazel Tov!!

Good Shabbos és találkozunk a jövő héten.

Szombatok a Telekin – A rabbi jelenti (2017.04.08.) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Hosszúlépések Józsefvárosban

A 2014-ben megszervezett négy nagy sikerű sétánk után, igyekeztünk szintet lépni és még professzionálisabb módon bemutatni a hely történetét és történeteit. A Hosszúlépéssel együttműködve így havonta már legalább két sétát tudunk vezetni az érdeklődők és a városi séták szerelmesei számára.

Adler Tamás, Fris E. Kata, Lelkes Szilvi sétavezetők megmutatják a Dobozi utcai zsibárusházat, a Magdolna utcai kóser mészárszék és mikve helyét, mesélnek ószeresekről, keménykezű vállalkozó nőkről, a valaha virágzó vallási életről, a piacról és a fegyveres ellenállókról. Meg persze sok minden másról is…

A Vagány zsidók nevű túrára bárki jelentkezhet a Hosszúlépés regisztrációs felületén.

Legközelebbi sétáink:
2015. ÁPRILIS 26. VASÁRNAP 14 ÓRA
2015. MÁJUS 3. VASÁRNAP 14 ÓRA
2015. MÁJUS 24. VASÁRNAP 14 ÓRA 

Várunk szeretettel!

Hosszúlépések Józsefvárosban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A Teleki tér a Szombat februári különszámában

Kedves Barátaink!

Több hónapos előkészület után megjelent a Szombat különszáma, mely tartalmának 90%-át az elmúlt 2 éves kutatásunk anyaga teszi ki.

szombat_20c.indd

Rövid ízelítő a lapszámból:

Lelkes Szilvia: Zsidónegyed? Zsidónegyedek?
Fris E. Kata: Boltok, kóserájok a Teleki tér körül – A józsefvárosi zsidó vallásos élet keretei 1890–1960 között
Fris E. Kata: Ószeresek, handlék, zsibárusok
Adler Tamás: A „Kis Varsó” legendája
Margitta Nóra: A Teleki tér asszonyai
Gadó János: Az utolsó stibl feltámadása

Sajnos nem sikerült elérnünk, hogy Feldmájer Sanyi és Lelovics Melinda pótimaházakról szóló kutatási eredményeit feldolgozó írásai is bekerüljenek a lapszámba. Az ő munkájuk nélkül ugyanakkor a fenti cikkek sem születtek volna meg.

Jó olvasást!

A Teleki tér a Szombat februári különszámában bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva